Mit főzzek ma gluténmentesen? - Blog


London - Párizs kerékpártúra gluténmentesen

2018. február 10. - Zsuzsi receptjei

zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura_0.jpg

A helyes étkezés mellett a rendszeres mozgás is fontos az egészség megőrzéséhez. A gluténérzékenység, mint betegség nem jelenti azt, hogy az ember nem sportolhat. Sőt ajánlott is a mozgás, így a London - Párizs kerékpártúra gluténmentesen is szuperül teljesíthető. Ha most azt gondolod, hogy te jó ég az nagyon nagy távolság és te erre nem vagy képes, akkor tévedsz. Majdnem pontosan négy évvel ezelőtt egy síbaleset miatt, combtól bokáig gipszben volt a lábam. A kerékpár szót hallani sem akartam, hisz minden egyes térdhajlítás iszonyatos fájdalommal járt. Talán már olvastátok a blogomban, hogy miként készítettem browniet  törött lábbal. Idővel aztán újra megtanultam járni és gyógytornával szép lassan megerősítettem a lábam. A sérülés után két évvel egy szép februári napon - mint mondjuk ez a mai - a férjemmel elkezdtük a felkészülést az augusztus végi London - Párizs bringatúrára. Ha nekem sikerült letekerni a majdnem 300 km-t ilyen előzménnyel, azt gondolom, hogy te is meg tudod csinálni, van még idő felkészülni. Mi  augusztus végén voltunk, de utólag úgy gondolom a nagy nyári szabadságolások miatt nem ez a legideálisabb időszak. A legtöbb hely ugyanis zárva volt.  Talán szeptember eleje jobb választás lehet. A felkészüléshez próbáltuk követni az ajánlott edzéstervet, de igazából már az elején elhatároztunk, élvezetből fogjuk csinálni és nem a sportteljesítmény miatt. Elkezdtük átgondolni a fizikai kondíción kívül mi az, ami kell még egy ilyen úthoz. Hamar rájöttünk, hogy rengeteg dolog hiányzik még. Azt gondoltuk majd egy hátizsákban elvisszük a holmit, ami kell. Ki is próbáltuk a hátizsák cipelést, amikor elbicikliztünk Shakespeare szülőházához, de nem vállt be a hátizsák, nagyon megfájdult a hátunk. A Coventry - Stratford-upon-Avon túra egyébként oda vissza kb. 75 km. Magyarországon edzésnek szuper a Tisza-tó körtúra.

Elkezdtünk tételes  a listát írni, hogy akkor mit is kell venni/elintézni még ahhoz, hogy biztonsággal el tudjunk indulni. Ez egyfajta mentális felkészülésnek is felért. Készítettem egy nevezzük csákónak dolgot, amit a sisakra tettem LONDON, PARIS felirattal, hogy mindeni tudja honnan-hová tartunk. Mi naponta 50-80 km közti távolságot éreztünk reálisnak, hogy meg tudunk csinálni. 

 

Útvonal

km

Szintkülönbség

1. nap

London, Big Ben - Gatwick

65

500

2. nap

Gatwick -  Newhaven, majd komppal Dieppe

55

750

3. nap

Dieppe -  Gournay-en-Bray (a híres Avenue Vertén)

78

470

4. nap

Gournay-en-Brayb -  Cergy-Pontoise

62

570

5. nap

Cergy-Pontoise -  Párizs, Eiffel torony

33

570

 

zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura_3.jpg

1. nap

Hivatalosan a londoni Big Bentől indult a túra. Aki Magyarországról jön annak valahogy el kell jutnia Londonba és szerintem érdemes legalább egy napot meg is szállni az angol fővárosban a túra előtt. Mi itt élünk, így könnyű volt eljutni az indulópontra. Féltünk, hogy majd veszélyes lesz Londonban kerékpározni, de egyáltalán nem volt az. A bal oldalas közlekedés miatt viszont jóval körültekintőbben kell közlekedni. Szerintem ha az ember jó alaposan szétnéz mindkét irányba kanyardás előtt, akkor nem lesz baj. Az utolsó pár kilométeren mindketten defektet kaptunk, így nagyon izgalmas lett az első nap vége. Tanulság, hogy legalább fejenként egy gumi belsőt és pumpát mindig érdemes magunknál tartani.

zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura1.jpg

Mi egy útba eső nagy áruházban, vásároltunk gumi belsőt, mert a tartalékot nem akartuk elhasználni. A hotel nagyon barátságos hely volt, boldogan ültünk le a teraszára vacsorázni. Tudtak gluténmentes meleg ételt is készíteni, amire már vágytam, mert napközben az otthon készített szendvicset ettem. 

2. nap

Jól indult a reggel, a hotelnek előre jeleztük, hogy cöliákiás vagyok így készültek nekem gluténmentes reggelivel. Tudtuk, hogy ezen a napon bizony sietnünk kell, mert a kompot mindenképpen el, kell érni (fél hatkor indult) ahhoz, hogy tudjuk tovább folytatni az utat. Dél körül egyre több esőfelhővel, majd sajnos esővel is találkoztunk. Jól jött, hogy volt nálunk esővédő felszerelés. Pár kilométerre voltunk már Newhaventől és még csak délután két óra volt, az egyre erősödő széltől egy kicsit kifáradtunk, ezért bementünk az egyik éppen útba eső farmra enni valamit. Egy nagyon hangulatos helyre érkeztünk meg, ahol életem eddigi legjobb hamburgerét ettem, amit finom gluténmentes zsemlében tálaltak. Isteni volt. Ráadásul volt a farmnak egy kis boltja is, ahol rengeteg féle gluténmentes terméket lehetett vásárolni. Szárazon és bőven időben elérkeztünk Newhavenbe. Tudtuk, hogy van ott egy nagy áruház, ahol szeretnénk bevásárolni, mert ki tudja, hogy a túloldalon mikor és mit tudunk majd enni. Nem csak az volt a kérdés, hogy gluténmentes étel lesz-e hanem, hogy egyáltalán bármilyen étel lesz-e akkor amikor éhesek vagyunk. Vettem gluténmentes kenyeret és némi nasit. Korábban már egy sport boltban beszereztem energia gélt, ami szuperül rendezi az ionháztartást sportoláskor és emeli a vércukrot, ha szükséges. Ennek is mint minden terméknek érdemes elolvasni az összetevőit, mert nem mindegyik gluténmentes. A kompra már korábban megvettük a jegyeket, így amikor odaértünk a kikötőbe csak várakozni kellett a beszállásra. A hajón is lehetett gluténmentes meleg ételt kapni, ha jól emlékszem thai currys csirkét ettem rizzsel. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a második napot is sikeresen abszolváltuk. A hajózás után már csak a pár kilométer volt a hotel.

3. nap

Nekem reggel elérkezett a holtpont, egyszerűen képtelen voltam felkelni a megbeszélt időben. Valahogy összevakartam magam, de sehogy sem éreztem azt, hogy felébredtem. Totál levertnek éreztem magam, de menni kellett tovább. Tudtuk, hogy ezen a napon lesz a legszebb a normandiai táj, ez motivált. Az Avenue Verte csodálatos, természetközeli, jó minőségű bicikliút, végeláthatatlanul hosszan. Meg akartunk állni valahol meginni egy jó kávét, hogy felébredjek, de  a természet közeliség abból is állt, hogy semmilyen bolt, kávézó vagy étterem sem volt a bicikli út mellett. A közeli kis falvakba pedig nem akartunk bemenni, hogy ne veszítsünk túl sok időt. Úgy éreztem jó döntés volt Newheavenben bevásárolni, sok minden elfogyott a csomagból. Már nagyon vártuk, hogy eljussunk abba városkába, ahol a szív alakú brie sajtot csinálják.

zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura6.jpg

Gondoltuk, hogy majd ott elidőzünk valami hangulatos étteremben, de sajnos a városban az éttermek zárva voltak, egy török éttermet kivéve. A gyros tál gluténmentes, ha nincs glutén a felhasznált fűszerekben és nem érintkezik a hús és a zöldség gluténnel, mondjuk a pitával. Én mindig megkérdezem, hogy gluténmentesen készítik-e, de most ez franciául, hulla fáradtan, tudván, hogy más választás nincs, nagyon éhesen nekem nem ment. Bevállaltam a gyros tálat, amihez autentikusan egy kis francia salátát is adtak.

zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura4.jpg

Szerencsére nem lett bajom a gyrostól, így este felé épségben megérkeztünk Gournay-en-Braybe. A város központjában egy kicsit lelakott hotelben, egy nagyon kedves néni várt minket. Egyből hideg ásványvízzel kínált, ami nagyon jól esett, mert egész nap nagyon meleg volt. A bejelentkezésnél megmutatta, hogy vett nekem gluténmentes kenyeret, igazán jól esett a figyelmessége.  Zuhanyzás után el akartunk menni vacsorázni, de sajnos megint hoppon maradtunk. Az egyetlen hely, ami nyitva volt egy kínai étterem, ahová nem ültünk be. Végül inkább a legközelebbi boltban vettünk helyi felvágottat, meg sajtot, ezekben nem találtam glutént. Kimondott gluténmentes kenyeret viszont nem találtam.

4. nap

Elég hamar eljutottunk a nagyobb városba, ahol végül találtunk egy nyitva lévő éttermet. Egy közepesen átsült, jó steaket ettünk ebédre sült krumplival, majd falvaktól-falvakig mentünk tovább. Este felé egy kedves srác kocsmájában szendvicset vacsoráztunk és erőt gyűjtöttünk az utolsó pár kilométerre. A kenyeret én adtam, ő csak a feltétet tette bele. Brie sajt, felvágott és paprika volt benne, amit jutányos áron számított meg. Megnézte alaposan, egyik hozzávaló sem tartalmazott glutént. Néhány föl, majd le után, sok-sok lakótelepen keresztül, megérkeztünk a hotelbe. A harmadik emeleti – lift nincs – szobát adák és azt mondták, hogy a bringákat a szobában tárolhatjuk. Mondtuk nekik, hogy nincs az  az Isten, hogy felcipeljük oda a bringákat, adjanak földszinti szobát. Így kaptuk meg a mozgássérült szobát a földszinten a bejárat mellett.

5. nap

Fel kellett adni a tekerést, mert a férjemnek beállt a nyaka. Nehéz volt meghozni a döntést, pláne 30 kilométerrel a vége előtt, de biztonságosabbnak láttuk így. Sérülés nem érte, nem tudjuk mitől alakult ki. Végül elgyalogoltunk egy két kilométerre lévő vasútállomásra, ahonnan elvonatoztunk a Párizsi Gare du Nord vasútállomásra. A vonat szép volt és kényelmes, a bringák is jól elfértek rajta. A kerékpárjainkat feladtuk a Eurostarra, csomagjainkat betettük a vasúti csomagmegőrzőbe. Majd a vasútállomás melletti kórházban üldögéltünk pár órát a sürgősségin, ahol végül néhány igen erős gyógyszerrel és egy nyakmerevítővel megoldották a problémát. Ez a pár óra várakozás nem rontotta el a kedvünket. Az, hogy nem tekerük le az utolsó 30 km-t nem csorbítja azt a teljesítményt, hogy az előző napokban több mint 200-at letekertünk. Itt jegyzem meg, hogy aki ilyen útra vállalkozik, az kössön biztosítást (legalább egy EU biztosítási kártyát), mert hasonló esetekben ez igen jól jön.  Végül bringa nélkül, de elmentünk az Eiffel toronyhoz. Ragyogó napsütés volt és amikor oda értünk valahogy azt éreztük, hogy ide most fel kell mennünk. Lenyűgöző volt a kilátás, csodálatos élménnyel zárult a nyaralás.
zsuzsi_receptjei_london_parizs_kerekpartura11.jpg Ha szeretnél egy kicsit bővebben rólam olvasni, akkor kattints ide.

süti beállítások módosítása