A helyes étkezés mellett a rendszeres mozgás is fontos az egészség megőrzéséhez. A gluténérzékenység, mint betegség nem jelenti azt, hogy az ember nem sportolhat. Sőt ajánlott is a mozgás, így a London - Párizs kerékpártúra gluténmentesen is szuperül teljesíthető. Ha most azt gondolod, hogy te jó ég az nagyon nagy távolság és te erre nem vagy képes, akkor tévedsz. Majdnem pontosan négy évvel ezelőtt egy síbaleset miatt, combtól bokáig gipszben volt a lábam. A kerékpár szót hallani sem akartam, hisz minden egyes térdhajlítás iszonyatos fájdalommal járt. Talán már olvastátok a blogomban, hogy miként készítettem browniet  törött lábbal. Idővel aztán újra megtanultam járni és gyógytornával szép lassan megerősítettem a lábam. A sérülés után két évvel egy szép februári napon - mint mondjuk ez a mai - a férjemmel elkezdtük a felkészülést az augusztus végi London - Párizs bringatúrára. Ha nekem sikerült letekerni a majdnem 300 km-t ilyen előzménnyel, azt gondolom, hogy te is meg tudod csinálni, van még idő felkészülni. Mi  augusztus végén voltunk, de utólag úgy gondolom a nagy nyári szabadságolások miatt nem ez a legideálisabb időszak. A legtöbb hely ugyanis zárva volt.  Talán szeptember eleje jobb választás lehet. A felkészüléshez próbáltuk követni az ajánlott edzéstervet, de igazából már az elején elhatároztunk, élvezetből fogjuk csinálni és nem a sportteljesítmény miatt. Elkezdtük átgondolni a fizikai kondíción kívül mi az, ami kell még egy ilyen úthoz. Hamar rájöttünk, hogy rengeteg dolog hiányzik még. Azt gondoltuk majd egy hátizsákban elvisszük a holmit, ami kell. Ki is próbáltuk a hátizsák cipelést, amikor elbicikliztünk Shakespeare szülőházához, de nem vállt be a hátizsák, nagyon megfájdult a hátunk. A Coventry - Stratford-upon-Avon túra egyébként oda vissza kb. 75 km. Magyarországon edzésnek szuper a Tisza-tó körtúra.

Elkezdtünk tételes  a listát írni, hogy akkor mit is kell venni/elintézni még ahhoz, hogy biztonsággal el tudjunk indulni. Ez egyfajta mentális felkészülésnek is felért. Készítettem egy nevezzük csákónak dolgot, amit a sisakra tettem LONDON, PARIS felirattal, hogy mindeni tudja honnan-hová tartunk. Mi naponta 50-80 km közti távolságot éreztünk reálisnak, hogy meg tudunk csinálni. 

1. nap

Hivatalosan a londoni Big Bentől indult a túra. Aki Magyarországról jön annak valahogy el kell jutnia Londonba és szerintem érdemes legalább egy napot meg is szállni az angol fővárosban a túra előtt. Mi itt élünk, így könnyű volt eljutni az indulópontra. Féltünk, hogy majd veszélyes lesz Londonban kerékpározni, de egyáltalán nem volt az. A bal oldalas közlekedés miatt viszont jóval körültekintőbben kell közlekedni. Szerintem ha az ember jó alaposan szétnéz mindkét irányba kanyardás előtt, akkor nem lesz baj. Az utolsó pár kilométeren mindketten defektet kaptunk, így nagyon izgalmas lett az első nap vége. Tanulság, hogy legalább fejenként egy gumi belsőt és pumpát mindig érdemes magunknál tartani.

Mi egy útba eső nagy áruházban, vásároltunk gumi belsőt, mert a tartalékot nem akartuk elhasználni. A hotel nagyon barátságos hely volt, boldogan ültünk le a teraszára vacsorázni. Tudtak gluténmentes meleg ételt is készíteni, amire már vágytam, mert napközben az otthon készített szendvicset ettem. 

2. nap

Jól indult a reggel, a hotelnek előre jeleztük, hogy cöliákiás vagyok így készültek nekem gluténmentes reggelivel. Tudtuk, hogy ezen a napon bizony sietnünk kell, mert a kompot mindenképpen el, kell érni (fél hatkor indult) ahhoz, hogy tudjuk tovább folytatni az utat. Dél körül egyre több esőfelhővel, majd sajnos esővel is találkoztunk. Jól jött, hogy volt nálunk esővédő felszerelés. Pár kilométerre voltunk már Newhaventől és még csak délután két óra volt, az egyre erősödő széltől egy kicsit kifáradtunk, ezért bementünk az egyik éppen útba eső farmra enni valamit. Egy nagyon hangulatos helyre érkeztünk meg, ahol életem eddigi legjobb hamburgerét ettem, amit finom gluténmentes zsemlében tálaltak. Isteni volt. Ráadásul volt a farmnak egy kis boltja is, ahol rengeteg féle gluténmentes terméket lehetett vásárolni. Szárazon és bőven időben elérkeztünk Newhavenbe. Tudtuk, hogy van ott egy nagy áruház, ahol szeretnénk bevásárolni, mert ki tudja, hogy a túloldalon mikor és mit tudunk majd enni. Nem csak az volt a kérdés, hogy gluténmentes étel lesz-e hanem, hogy egyáltalán bármilyen étel lesz-e akkor amikor éhesek vagyunk. Vettem gluténmentes kenyeret és némi nasit. Korábban már egy sport boltban beszereztem energia gélt, ami szuperül rendezi az ionháztartást sportoláskor és emeli a vércukrot, ha szükséges. Ennek is mint minden terméknek érdemes elolvasni az összetevőit, mert nem mindegyik gluténmentes. A kompra már korábban megvettük a jegyeket, így amikor odaértünk a kikötőbe csak várakozni kellett a beszállásra. A hajón is lehetett gluténmentes meleg ételt kapni, ha jól emlékszem thai currys csirkét ettem rizzsel. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a második napot is sikeresen abszolváltuk. A hajózás után már csak a pár kilométer volt a hotel.

3. nap

Nekem reggel elérkezett a holtpont, egyszerűen képtelen voltam felkelni a megbeszélt időben. Valahogy összevakartam magam, de sehogy sem éreztem azt, hogy felébredtem. Totál levertnek éreztem magam, de menni kellett tovább. Tudtuk, hogy ezen a napon lesz a legszebb a normandiai táj, ez motivált. Az Avenue Verte csodálatos, természetközeli, jó minőségű bicikliút, végeláthatatlanul hosszan. Meg akartunk állni valahol meginni egy jó kávét, hogy felébredjek, de  a természet közeliség abból is állt, hogy semmilyen bolt, kávézó vagy étterem sem volt a bicikli út mellett. A közeli kis falvakba pedig nem akartunk bemenni, hogy ne veszítsünk túl sok időt. Úgy éreztem jó döntés volt Newheavenben bevásárolni, sok minden elfogyott a csomagból. Már nagyon vártuk, hogy eljussunk abba városkába, ahol a szív alakú brie sajtot csinálják.

Gondoltuk, hogy majd ott elidőzünk valami hangulatos étteremben, de sajnos a városban az éttermek zárva voltak, egy török éttermet kivéve. A gyros tál gluténmentes, ha nincs glutén a felhasznált fűszerekben és nem érintkezik a hús és a zöldség gluténnel, mondjuk a pitával. Én mindig megkérdezem, hogy gluténmentesen készítik-e, de most ez franciául, hulla fáradtan, tudván, hogy más választás nincs, nagyon éhesen nekem nem ment. Bevállaltam a gyros tálat, amihez autentikusan egy kis francia salátát is adtak.

Szerencsére nem lett bajom a gyrostól, így este felé épségben megérkeztünk Gournay-en-Braybe. A város központjában egy kicsit lelakott hotelben, egy nagyon kedves néni várt minket. Egyből hideg ásványvízzel kínált, ami nagyon jól esett, mert egész nap nagyon meleg volt. A bejelentkezésnél megmutatta, hogy vett nekem gluténmentes kenyeret, igazán jól esett a figyelmessége.  Zuhanyzás után el akartunk menni vacsorázni, de sajnos megint hoppon maradtunk. Az egyetlen hely, ami nyitva volt egy kínai étterem, ahová nem ültünk be. Végül inkább a legközelebbi boltban vettünk helyi felvágottat, meg sajtot, ezekben nem találtam glutént. Kimondott gluténmentes kenyeret viszont nem találtam.

4. nap

Elég hamar eljutottunk a nagyobb városba, ahol végül találtunk egy nyitva lévő éttermet. Egy közepesen átsült, jó steaket ettünk ebédre sült krumplival, majd falvaktól-falvakig mentünk tovább. Este felé egy kedves srác kocsmájában szendvicset vacsoráztunk és erőt gyűjtöttünk az utolsó pár kilométerre. A kenyeret én adtam, ő csak a feltétet tette bele. Brie sajt, felvágott és paprika volt benne, amit jutányos áron számított meg. Megnézte alaposan, egyik hozzávaló sem tartalmazott glutént. Néhány föl, majd le után, sok-sok lakótelepen keresztül, megérkeztünk a hotelbe. A harmadik emeleti – lift nincs – szobát adák és azt mondták, hogy a bringákat a szobában tárolhatjuk. Mondtuk nekik, hogy nincs az  az Isten, hogy felcipeljük oda a bringákat, adjanak földszinti szobát. Így kaptuk meg a mozgássérült szobát a földszinten a bejárat mellett.

5. nap

Fel kellett adni a tekerést, mert a férjemnek beállt a nyaka. Nehéz volt meghozni a döntést, pláne 30 kilométerrel a vége előtt, de biztonságosabbnak láttuk így. Sérülés nem érte, nem tudjuk mitől alakult ki. Végül elgyalogoltunk egy két kilométerre lévő vasútállomásra, ahonnan elvonatoztunk a Párizsi Gare du Nord vasútállomásra. A vonat szép volt és kényelmes, a bringák is jól elfértek rajta. A kerékpárjainkat feladtuk a Eurostarra, csomagjainkat betettük a vasúti csomagmegőrzőbe. Majd a vasútállomás melletti kórházban üldögéltünk pár órát a sürgősségin, ahol végül néhány igen erős gyógyszerrel és egy nyakmerevítővel megoldották a problémát. Ez a pár óra várakozás nem rontotta el a kedvünket. Az, hogy nem tekerük le az utolsó 30 km-t nem csorbítja azt a teljesítményt, hogy az előző napokban több mint 200-at letekertünk. Itt jegyzem meg, hogy aki ilyen útra vállalkozik, az kössön biztosítást (legalább egy EU biztosítási kártyát), mert hasonló esetekben ez igen jól jön.  Végül bringa nélkül, de elmentünk az Eiffel toronyhoz. Ragyogó napsütés volt és amikor oda értünk valahogy azt éreztük, hogy ide most fel kell mennünk. Lenyűgöző volt a kilátás, csodálatos élménnyel zárult a nyaralás.
 Ha szeretnél egy kicsit bővebben rólam olvasni, akkor kattints ide.

Sima egyszerű, de nagyszerű gluténmentes piskóta recept, amit akkor is meg tudtam csinálni amikor még kezdő voltam a konyhában. Kétszer annyi kanál liszt és cukor kell bele, mint amennyi tojás.  Ezt az alapszabályt mindig a szemem előtt tartom. Különösen akkor fontos ez, ha nagyobb adag, esetleg több emeletes tortát készítek. Mert szerintem, ha piskótát tudsz készíteni, akkor tortát is. Egy jó piskóta alapból nagyon sokféle édességet lehet készíteni. Rengeteg dologgal fel lehet dobni az egyszerűtől (pl: lekváros piskóta) a borzasztó bonyolultig (pl: esküvői torta). Az egyik nagy kedvencem a gluténmentes meggyes piskóta. Sütés elött megszórom a piskóta tésztát meggy darabokkal és egyben megsütöm. Az ízlés és a kreativitás szab csak határt, hogy mi lesz a piskótából.

Hozzávalók

• 5 db tojás
• 9 evőkanál porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 evőkanál gluténmentes liszt
• 1 kávéskanál sütőpor

Elkészítés
A tojásokat szétválasztom. A tojásfehérjét verem fel először. A sárgájához hozzáadom a kilenc evőkanál porcukrot és a vaníliás cukrot, majd robotgéppel addig keverem míg ki nem világosodik. Összeöntöm a sárgáját és a fehérjét majd hozzáadom a lisztet és a sütőport és a robotgéppel jól összedolgozom az egészet. A sütőformát kókuszolaj spray-el befújom és beleteszem a piskóta tésztát. Előmelegített sütőben 200°C-on addig sütöm, amíg meg nem szilárdul és sötétebb barnás nem lesz a teteje, ez nagyjából 25 perc.

A gluténmentes palacsinta pont ugyanúgy felragad a plafonra, mint a rendes. Ez tuti. Volt szerencsém életem során  rengeteg glutén tartalmú és gluténmentes palacsintát is kisütni. Azt tapasztaltam, hogy mindig van legalább egy olyan palacsinta, ami egy kicsit más lesz mint a többi. Tudjátok, olyan különleges, aminek az alakja nem teljesen olyan mint a többié. Az alábbi összetevőkkel sikerült eddig a legkevesebb "különleges" palacsintát elkészíteni.  Oké, volt olyan is, amelyiknek a színe is eltért, mert elfelejtettem megfordítani, ezen semmilyen összetevő nem változtat. Apropó megfordítás, szuperül tudom feldobálni a palacsintát, de igazából szerintem fölösleges ezzel vacakolni. Tudom, hogy a szakácsok sikító frászt kapnak attól, hogy én két darab lapos fakanállal fordítom meg a palacsintát, de ez az igazság. Nekem sokkal egyszerűbb és gyorsabb ez a technika, mint a feldobálás.

Hozzávalók - 12 darab palacsintához

• 10 evőkanál gluténmentes liszt
• 2 egész tojás
• 3 dl tej
• 2 dl szénsavas ásványvíz
• egy kevés só
• 4 evőkanál olaj a tésztába (plusz a sütéshez egy kevés)

Elkészítés
A hozzávalókat egy edényben habverővel jól összedolgozom. Addig keverem, amíg csomómentes nem lesz. Régebben robotgéppel csináltam, de most már csak a kézi habverővel keverem össze, úgyis elég sima lesz. A palacsinta sütőt egy kávéskanálnyi olajjal felhevítem. Akár kókuszolaj sprayt is lehet hozzá használni, majd egy merőkanálnyi tésztát teszek bele, amit egyenletesen eloszlatok. Jól átsütöm az egyik oldalát és ha már a fakanállal be lehet nyúlni a palacsinta alá, akkor megfordítom. A másik oldalát is átsütöm, majd egy tányérra borítom. 

A feltét ízlés kérdése, mi sósan és édesen is szoktuk enni.
Sós tippek

• Sajtos tejfölös
• Sajtos sonkás
• Hortobágyi húsos

Édes tippek

• Fahéjas
• Kakaós
• Nutellás
• Diós
• Diós nutellás
• Citromos-cukros

Gulyás leves után szoktuk enni a palacsintát.

Zsuzsi vagyok, 2011 óta biopsziával igazoltan gluténérzékeny. Amikor kiderült a betegségem azt éreztem, nekem semmit sem szabad megenni, mert mindenben ott a glutén. Azóta szerencsére sikerült olyan gluténmentes recepteket kikísérletezni, amikkel ízletes ételeket tudok elkészíteni. 

Mit főzzek ma gluténmentesen? Egyszerűen meguntuk már ezt a kérdést feltenni nap mint nap, ezért összeírtam a saját kedvenc gluténmentes receptjeimet. Mindent úgy írtam le, ahogy az én konyhámban elkészül. Magyarosan, angol alapanyagból mindig glutén mentesen. A hagyományos családi receptek mellett, megtalálhatóak leszenek az oldalon az utazásaink során megkedvelt nemzetközi ételek is.